2004-03-28

Az a furcsa, hogy belátok az álarca alá:

tudom, hogy szorong, fél a halától, az eltűnéstől, ezerrel kapaszkodik a létbe, nyomot akar hagyni maga után, és azt akarja, hogy 'látva lássák', hogy elismerjék, mekkora nagy ember. Ez hajtja előre a világban. Nem azért dolgozik éjt nappallá téve, mert nem tehet mást, az az útja, ami rabul ejtette. Nem. Azért dolgozik, hogy megveregessék a buksiját, hogy 'okos fiú vagy te, öregem'. Mindent ezért csinál. Mindent ennek rendel alá. Pedig rá kellene jönnie, hogy ha nem a saját útját járja, hiába izzad vért, se sikeres, se boldog nem lesz. (És ez így van a mi exnexusunktól függetlenül is.)
De nem akar rájönni. Fél. Fél felismerni, hogy valamit bizony nagyon elcseszett. Pedig még nem lenne késő.

És ez szánalmas.
De én szeretem.
Így is.
Nem értem magamat.

VattaC írta 3/28/2004 11:05:00 de.