2004-04-20

Persze itt nincsenek százalékok, de mégis, tekintsük úgy, hogy 95%-ban túl vagyok rajta. Jobban túl pedig talán sose (?) leszek. Ez így normális (?).
Egész úton hazafelé azon gondolkodám (nem, nem azon, hogy mit mondok éccsanyámnak), hogy egy veszély azért van: ha a kelleténél többet van az ember lánya egyedül, akkor hajlamos találni valakit, akibe reménytelenül szerelmes lehet. Szigorúan reménytelenül. Mert direkt olyat keres (tudat alatt, persze).
Adja az ég, hogy ne legyen a túl sokáig...
Ha pedig... akkor ne Exet találja ki magának a tudatalattim.

De ma optimista vagyok.
Minden rendben lesz.

VattaC írta 4/20/2004 05:45:00 du.