2004-06-28

Baj van, azt hiszem. Több is.
1. Én egész jól megvagyok úgy, hogy nincsenek középutak, vagy pörgök, vagy a szobámból nem dugom ki az orrom napokig, de az tuti, hogy nem egészséges, ráadásul már túl sok ideje tart az enerváltság, baromi sok energia még egy rohadt hajmosás is. És van, hogy összeszedem magam, emberek közé megyek, meg mosolygok, vagy 30 órát dolgozom megállás nélkül, de hiába, visszazuhanok. Leszokom a dohányzásról egyik napról a másikra, 2 hónap múlva ugyanígy elkezdem dobozpernappal. Le tudok fogyni 10 kilót két hét alatt. És ha szar kedvem van, fel is tudom szedni.
2. Emellett pedig iszonyatosan kontrollálom magam. Nem tudok sírni, csak ha kémiailag (alkohol) blokkolom az érzelmi blokkolómat. De még akkor se nagyon.
3. Szinte mindig meghallgatom, ha valamelyik barátom ki akarja önteni a lelkét, még akkor is, ha épp nincs energiám. Mert úgy érzem, hogy ha a barátom, és fontos neki, akkor félre kell tennem a saját hülyeségeimet. Nem azért, hogy szeressen, hanem mert így látom/láttam helyesnek. De ez nem jó, időnként robbanok, vagy elkezdem kerülni az ilyenhez vezető helyzeteket. Pedig egyszerűen csak azt kellene mondani néha, hogy most ne, fáradt vagyok.
4. Egyáltalán nincs energiám, tanulni kellene de nem tudok összpontosítani, egy könyvet akarok, egy pokrócot, bicilkit, folyót, tisztást és fákat. Embereket pedig nem. Egyet sem.
Mostanában nehezen megyek emberek közé, boltba, szervízbe, iskolába, könyvtárba.
Nem jó, nem érzem jól magam, ha sokan vannak. Tényleg, már csak egy ez hiányzott.

El kell mennem. Rendbe kell raknom magam.
De nem tudom hogy.
Ezerszer megpróbáltam már mértékkel élni. Rendszert vinni a napjaimba.
De az iszonyú. Úgy érzem magam, mint akit gúzsba kötnek.
Mit kellene tennem, hogy ne érezzem úgy magam?

Tanácstalan vagyok.

VattaC írta 6/28/2004 08:38:00 de.