2004-06-23

Minden kitört a 'vége van a vizsgaidőszaknak, jött a nagy üresség' érzés.
Az szar.
De én már nagyon vágyom rá.

Azt hiszem az van, hogy amikor nem nagyon csúnya 'utállak, én is utállakkal' ér véget egy kapcsolat... az azért szar, mert... mert a szakítani nem (vagy kevésbé) akaró fél jó sokáig szív... hiányzik a másik... és bármikor vissza tud lépni az életedbe, amit akarsz is, meg nem is, hiszen valami nagyon tönkrement, valami már nem lehet ugyanaz... már nem tudsz bízni abban, hogy ha probléma van, megoldjátok... már élesen látod a hibáit is... és mégis, miután hiányzik a szerelem, az érzelmi biztonság, az intimitás... ezen keresztül ő... buta módra beleegyezel abba, hogy persze, találkozzunk. És persze ameddig ez megy, nem lesz másik, nem lesz új. De amíg nem lesz másik, nem lesz új... magányos vagy és visszavágysz hozzá. Mert ő a legutóbbi emlékképed arról, hogy milyen az, ha valaki szeret. Pedg biztos lehet találni mást is. Vagy hagyni, hogy megtaláljon a más.
El kellene engedni.
Nem hagyni, hogy átjáróház legyen az életed.
Megvolt az oka, hogy miért nem működött.
És az okok sosem külsők.
Mindig az emberben vannak.
Benne.
És benned.
VattaC, bazzer, mi ez az általános alany???
Vállald már fel baszki, hogy TE vagy képtelen lezárni előtte az utat.
Amit pedig meg kell tenned.
Jó, tudom. Fasz vagyok.

VattaC írta 6/23/2004 08:48:00 de.