=OlvasomBlogz=
arisztid
galadreal
shadowrider
vannina
isolde
suematra
neverminder
barbigrl
torokszofi
yofrizubassz
villanella
alie
combi
bright
montag
mamacash
szinamond
TcT
vakond
huelva
truetype
goren
pumpkin
nefrit(alszik)
ki akar itt lenni?
_____________ :::VATTACUKOR:::
PosztVattaC idõnként elõjön. Blog vagy nem blog? Hát olyan... kvázi.
2005-12-31
A számvetés ideje van.
Így tehát.
2005 feltehetőleg nem életem legjobb éve volt. Inkább a legrosszabb, vagy ha az nem is, dobogós. Bár azt meg kell jegyezni, hogy ez elsősorban július előttre igaz.
Bekerültem (még 2004-ben) egy új közegbe, aminek köszönhetően gyökeresen értékelhettem újra önmagamat. (Nem volt kellemes, talán mostanra jutottam el odáig, hogy levonhassam a tanulságokat és továbbléphessek.) Lényeg a lényeg, volt némi önértékelési válság, ebből fakadó görcsbe feszített izmokkal való működés. Az eredmény nem lett éppen fényes: életemben először elhasaltam a felvételin. Sőt, a felvételiken. Az egyik, azt gondolom, lényegében helyén is volt így, a másik teljesen érthetetlen, no de az élet nem arról ismerkszik meg, hogy mindig igazságos. Tehát voltak csúnya pofáraesések. Közben, nyilvánvalóan nem ettől függetlenül volt egy vállalhatatlanul rossz párkapcsolatom is. (Ami most is van, kicsit talán nem úgy, kicsit talán másképp, de erről majd később.) Tehát a szakmai oldal: elbukott felvételik plusz egyebek. Emellett azért volt jó oldal is, diplomáztam, nyelvvizsgáztam, abszolváltam egy másik szakomon. Megtanultam - viszonylag vállalható szinten - angolul, bár azért most is tele vagyok ezzel kapcsolatos parákkal. Túlestem az elsőkonferenciaelőadáson. És megjelent az első igazi publikációm is. És szakítottam, még június közepén.
Nyár a pihénésé volt.
Leszoktam a cigiről és lefogytam (de aztán sajnos megint nem figyeltem elégé arra, hogy ez így is maradjon).
Ősszel új munkahelyem lett a többi mellé. Sikerélmény, nagy felelősség, és ha megváltani talán nem váltottam meg kicsiny mikrovilágomat, de valami igen jót csináltam. Azt hiszem. Megírtam a második, majd a harmadik publikációm. Elkezdtem egy újabb nyelvet (illetve kettőt, de az egyiket leadtam). Olvastam, viszonylag sokat, sajtót, szépirodalmat és persze szakmait is, bár az utóbbit kisebb rendszerességgel, mint jó lett volna. Angol nyelvű szakmai kurzus, angol nyelvű workshop. Életemben először rendesen bejártam azon óráimra, amiket komolyan is gondoltam.
Kerestem pénzt, és félre is raktam, hogy ha baj lenne, legyen. Nyugodtabb vagyok így, hogy tudom, nincs gáz egy rövid ideig akkor se, ha hirtelen csúszik a talaj.
Más: idén nem voltak már étkezési zavaraim. És hosszabb depressziószerű időszakaim se. Most kb normális vagyok, de azt hiszem túl törékenyen. Elhatároztam, hogy jövő héten segítséget kérek, hogy bírjam a terhelést. Mert a jövő félév szörnyű lesz. Mármint megélés szempontjából nem szükségszerűen, de az elvégzendő feladatok kétségkívül sokak, és jó lenne ha nem roppannék bele lelkileg. Meg kell tanulnom néhány dolgot: beosztani az erőmet, nem félni, módszeresebben tanulni.
Ja, és a párkapcsolat. Még mindigy ugyanaz, mint már két éve éppen igen vagy éppen nem. Furcsán átalakult, nem tudok narratívát adni arra, ami bennem történik. Közben felnőttem, kaptam néhány pofont, igyekeztem tanulni belőlük. Szeretem, de nem függök tőle. Látom, hogy mi történik, és azt is, hogy mit "tett" velem, hol volt az ő felelőssége és hol az enyém. Már nem haragszom rá, amiatt, ahogyan szeret. Mert nem úgy szeret, ahogy az nekem jó. Nem tudom mi lesz ebből, jó lenne, ha egyszer át tudnám beszélni vele az elmúlt két évet, és valódi válaszokat adna. Talán egyszer megtörténik. De ha nem történik meg, akkor is minden rendben, bennem a helyén van ez az egész. Azt sem tudom, meddig leszünk együtt. Ahogy az élet hozza. Amikor ősszel újra belevágtunk, egy nagy feladatot készült éppen befejezni, és azt mondta, hogy utána minden más lesz. Nem hittem neki és most sem hiszek. Nem azért, mert nem őszinte, hanem azért, mert épp elég gyerek ahhoz, hogy komolyan gondolja azt, amit szeretne (wishful thinking, vagy mi). Nemsokára bejezi a feladatát. Meglátjuk.
Ezeken túl... lettek új barátok és eltűntek régiek. Talán egy kicsit egyedül érzem magam a világban, mert most nincs az a nagyon szoros, mindig együtt barátság. De ez nem baj. Meg kell tanulni egyedül is jól lenni.
És nem feladatként.
2006 lehetne kicsit nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, stabilabb.
Igyekszem majd tenni az ügy érdekében.
VattaC
írta 12/31/2005 04:43:00 du.
=Betevõ=
MAGYARNARANCS
Index
Velvet
Hírkeresõ
NOL
MHO
MNO
Népszava
korridor
MTI
=Hasznos=
hotmail
freemail
wiw
blogger
gugli
eisz
reklam
filosz
pszico
marketing
harmonet
test
port
kepeslap
matula
szanalmas
technocol
blogskins
bloglap
blogring
.Design.by.Deb.
és dro