2006-03-24

Önző rohadéknak érzem magam. Valszeg az is vagyok. Anyámnak nagyon fontos lett volna, hogy elmenjek holnap egy esküvőre, mert a barátai lánya megy férjhez. Én pedig ma este bejelentettem, hogy nem megyek. Magamra zárom az ajtót, és írok. Mert másképp nem vesznek fel doktoriskolába. És mert olyat akarok letenni az asztalra, amilyet még soha. Hogy bizonyítsam magamnak, hogy ha nekiállok, akkor tudok. És hogy teszteljem, hogy valóban ez az, amit szeretek.

Úgy tűnik egyébként, hogy ez az. Alig alszom, összeszorul a gyomrom, ha az időre gondolok, nem találkozom emberekkel. Hisztizek magamban, mert nem áll össze órákig egy-egy gondolat, nem találom a megfelelő szerkezetet. És mégis. Valahol a mélyen ott a végtelen nyugalom. Hogy most azt teszem, amit tennem kell. Hogy most a saját utamon járok.

De ezzel bántom anyámat.
Aki ezt nem érdemli meg.

VattaC írta 3/24/2006 08:13:00 du.