2006-06-09

Államvizsgáig még 10 nap.
Ha kettest kapok, négyes a diplomám.
(Voltaképpen átlag szerint egyessel is az lenne...)
Ötös viszont csak akkor ha ötöst...
(Köszi, köszi, DrO, édes jó anyád!)
(Négyes mellett egy négyes is elég lenne...)
[Egyelőre a felkészültség igen alacsony fokán.]
[Mondhatni.]

Munka sok.
Néha nagyon.
És stresszes is.
De ez június végéig.
Utána nyugi lesz két hónapig.
Szeptembertől magasabb poz.+fizu és kevesebb munka.

A magánélet... hát az furcsa. Vége lett, de nem még váltunk szét.
Még egymást metszik útjaink, de mindketten tudjuk, hogy ez már csak a jelen.
Jövőnk nincs. Csak az együtt töltött percek. Amúgy no obligation, no commitment.
És ami a vicces: most egyszerűen csak jó. Nincs folytonos gyötrődés, soros szakítás.
Többet és jobban vagyunk együtt, mint akkor, amíg még elvileg kapcsolatot definiáltunk magunk közé.

(Oké, persze, én azért most is anyázok, de ez az ÁV miatti idegesség, nem neki szól.)

22 nap és eljő a szabadság....

VattaC írta 6/09/2006 08:21:00 du.